2015. július 11., szombat

Utószó

Sziasztok drágáim!
Fogalmam sincs, hogy kezdjek bele ebbe az egészbe, ugyanis már most van egy olyan érzésem, ez az egész valami iszonyú hosszú lesz, szóval előre is elnézést a szóáradatért és az esetleg félrefogalmazott mondatokért. De túl sok minden van, amit nem tudok normálisan kifejezni ezzel a bloggal kapcsolatban. Ami azt illeti, még mindig nem tudom felfogni, hogy vége van, nekem ez még nagyon új és szokatlan, nem is tudom, mikor fogom végleg megemészteni, elvégre nem tudom, említettem e már korábban, de eszméletlen közel áll/állt hozzám ez a történet.
Kezdjük a legelején. 2014 nyarán kezdtem el írni, illetve a történet alapsztorija már tavasszal megfogalmazódott bennem, de természetesen nem ebben a formában, ahogy most a végére értünk, körülbelül nyolcféle verziót kitaláltam és hát ahogy az lenni szokott, már közük sincs mindehhez. Az egyetlen közös bennük talán az, hogy tudtam, a főszerepben álló fiú Louis lesz, meg hát hogy lesz egy Avery is, és hogy a kettejük kapcsolata meg aztán minden lesz, csak zökkenőmentes nem, a személyes problémáiknak köszönhetően.
Először is nézzük Avery-t.
Azt tudni kell, illetve minden hátsó szándék nélkül szeretném ha tudnátok, nem véletlenül alakítottam ki a személyiségét úgy ahogy. Mármint, ami a történet elején lévő lányt és a végén lévőt illeti, amit meg is próbáltam kissé jobban kifejteni, amikor arra céloztam, mennyit változott a karaktere a történet végére, hogy a saját árnyékából kilépve kissé visszatalált önmagához, de azért még mindig megvannak a mindennapos félelmei, hogy mégis mikor jön el az a valami, ami ismét visszalöki abba a szakadékba, amiből nagy nehezen sikerült kimásznia. Lehet, ez most le fogja rombolni a rólam alkotott képet (már ha van olyan), és lehet, hiba ezt ide leírnom, de ha már ennyi mindent tettetek értem, mialatt ezt a történetet írtam és ha már ennyi mindent köszönhetek nektek, szeretném, ha tudnátok, ezt kicsit a valóságból szedtem. Az én valóságomból, mármint.
Valószínűleg, ez most kicsit furcsán fog hangzani vagy éppen hülyén, de ez az egyetlen közös tulajdonságunk Avery-vel, vagy valami, amiben van hasonlóság, legalább is szerintem. Aztán ki tudja, lehet még volt valami, de egyáltalán nem az volt a célom, hogy rám hasonlítson, szóval az már a tudatomon kívül történt. Mindenesetre ezt az egészet nem azért írtam, le, hogy hatásvadász legyek vagy hasonló, ez a legeslegutolsó, amit valaha el akarok/akartam érni, szóval nagyon remélem, ezzel nem vágtam el magam senkinél, meg hát ez minden, csak nem a lényege ennek az egésznek, egész egyszerűen csak őszinte szerettem volna lenni, ha már közre játszik Avery személyiségében.
Louis.
Azt már most leszögezném, a való életben számomra is egy feladvány, nem véletlenül fogalmaztam hasonlóan a történetben is, ezért is határoztam el már a kezdeteknél, a cselekmény középpontjában, vagyis leginkább a történet elején az ő karakterének megfejtése legyen a fő cél. Elvégre, ha már a való életben fogalmunk sincs arról, ki ő valójában, akkor itt jöjjünk rá valamennyire, nem igaz? Vele kapcsolatban már az elején tudtam, mit akarok elérni, milyen legyen, miképpen reagáljon a különböző szituációkra, elvégre a célom tényleg az volt, hogy valaki olyat mutassak be, akinek problémái vannak a néha túlságosan is sok reflektorfénnyel. Akinek egy idő után annyira, elege lesz, hogy néha azt kívánja, bárcsak meg sem történt volna ez az egész, és emiatt mégis bűntudata van. Avery-vel ellentétben, szerintem ő nem ment át akkora változáson, inkább csak megszűnt ez a bizonyos bűntudat.
Ami pedig a kettejük kicsit sem zökkenő- és problémamentes, sokszor kissé szomorú, de a végére stabil kapcsolatát illeti, azt kaptam, amit reméltem, ugyanis volt egy olyan feltételem, addig nem találhatnak teljesen egymásra, amíg el nem jutunk addig, hogy szembe néznek a saját hibáikkal és beismerik őket. És akkor itt ismét visszaugrunk a történet elejére, amikor is a sokszor emlegetett 'régi Avery' volt még a főszerepben, aki állítása szerint teljesen jól volt, egészen addig, míg Louis barátunk be nem sétált a képbe és emlékeztette rá, mennyire nincs is jól, és fordítva is, amikor Avery ugyanezt vágta Louis szemébe.

Ennyit a kettejük történetéről, és most jön az a rész, amikor is elnézést kérek minden egyes telefonzúzó momentumról, amit a bloggal okoztam, plusz ahogy írtátok, könnycseppért (amit még mindig nem bírok felfogni), vagy esetleges idegösszeomlásért, amit a részek végével hoztam ki belőletek. Mint ahogy korábban említettem, eszem ágában sem volt ilyesfajta érzelmeket kiváltani bárkiből, a történet csupán szórakoztatás céljából készült, bár van egy olyan érzésem, ezt nem mindig sikerült elérnem. Mondjuk, ha ez segít valamennyit, néha már saját magamból elegem volt, bár ez nem csak a blognál van így. De nem is ez a lényeg.
Hanem az, hogy köszönöm. Felfoghatatlanul, eszméletlenül, milliárdszor, megfogalmazhatatlanul
(van egyáltalán ilyen szó?) köszönök mindent, amit értettem tettetek, mondtatok, vagy bármi. Szavak nincsenek rá, mennyire köszönöm, hogy írtatok, és hétről hétre kifejtettétek a véleményeteket, ezzel lelket öntve belém a folytatáshoz, és feldobva a napjaimat, mert amikor azt mondom/mondtam, én vagyok a legboldogabb, nem viccelek. Álmomban sem gondoltam volna, de komolyan, hogy valaha ilyen kommenteket kapok, és hogy ennyire aranyos, kedves emberrel találkozhatok ennek köszönhetően. Mert hogy nálatok jobbakat nem is kívánhatnék, az tényleg így van. De nem is akarok. Mert tényleg ti vagyok a legjobbak, és én végtelenül hálás vagyok mindenért, legyen az egy pipa, egy vélemény, egy feliratkozás, díj, akármi, amit tőletek kaphattam. És eszméletlenül imádlak titeket.
Akár írtál nekem, akár nem, még ha nem is ismerlek, nagyon szeretlek és hatalmas virtuális ölelés.

Ami a folytatást illeti.
Említettem, hogy nem hagyom abba az írást, illetve nem tervezem, és ez így is van, azonban a design és egyéb kisebb hiányok miatt a következő blogom nyitásához mindenképp kérnék egy kis haladékot, de nem tervezek hónapokra eltűnni, sőt, igazából hetekre sem, szóval valószínűleg igen hamar felbukkanok. Annyit már biztosan elárulhatok, ismét egy One Direction fanfiction-nel jelentkezem, és ki tudja, talán még a szereplők is kissé ismerősek lesznek. Bízom benne, találkozunk ott is, addig is vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyári szünetet és még egyszer köszönök szépen mindent!

És akkor a végére egy kisebb statisztika:

  • Oldalmegjelenítések száma (összesen): 47 076
  • Közzétett megjegyzések: 227
  • Bejegyzések: 50
  • Rendszeres olvasók: 38
  • Díjak száma: 9


Még mindig fel nem fogva, miközben az egyik szemem sír, a másik nevet


- A blog befejezve -

5 megjegyzés:

  1. Kedves Sophie!
    Tudod most az egyik szemem sír, keservesen zokog, a másik pedig nevet, önfeledten és boldogan kacag. Fura egy kettősséget hoztál bennem létre az biztos.
    Tudod, hogy nem az elejétől követen nyomon a blogot, amit rettentően bánok, de ettől az apró ténytől eletkintve hatalmas rajongód lettem. Egyszerűen szerelmes lettem abba, amit alkottál és ahogyan alkottad! Már az első bekezdés után tudtam, hogy te másképp írsz, kiemelkedőbben, mint sok más blogger, így kérdés nélküli volt, hogy majd' 20 fejezet egybeni elolvasása után feliratkozzak a blogra, és ez életem legjobb döntése volt. Természetesen akadtak olyan pillanatok, amikor azt kívántam bárcsak ne érne véget a rész, bárcsak szombat lenne, de akadtak sírós pillanatok is. Nem értettem, hogy honnan szedted a valósnak tűnő érzéseket, de erre most választ kaptam, és tényleg minden tiszetelem a tiéd. Szóval köszönöm neked ezt a csodálatos történetet, meseszép élményeket és, azt, hogy a személyedben egy lehengerlően zseniális írót ismerhettem meg. Remélem nem baj, ha néha landol egy e-mail a fiókodban, hiszen - tudom nem illik ilyet - szeretném tartani veled a kapcsolatot, úgy érzem akadna közös témánk ;) szóval Köszönöm még egyszer ezt a csodát! És epekedve várom, hogy mivel fogsz majd előrukkolni ❤
    Neked is kellemes nyarat és pihenj sokat!
    Hamarosan remélem találkozunk!
    xx Lorette T.

    Ui.: Kérhetnék a kedvenc írómtól egy véleményt? :) secretofthelife-1d.blogspot.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lorette!
      Akár az elejétől, akár a közepétől követted végig a történetet, számomra komolyan mindennél többet jelent, hogy egyáltalán tényleg itt voltál, és lelket öntöttél belém, valahányszor csak írtál. Szóval nem győzöm hangsúlyozni, mennyire köszönök minden támogatást, bizalmat és ösztönzést, amit tőled kaptam, hálám örökké üldözni fog!<3333 Itt aki köszönettel tartozik, az tényleg egyes egyedül én vagyok.:)
      Az pedig, hogy zseniális és lehengerlő számomra egy csoda, és komolyan nem hiszem el, de eszméletlenül köszönöm a kedves szavakat, és természetesen egyáltalán nem baj, ha írsz nekem, epekedve várom a mail-eket, nagyon boldoggá tenne!<333 Én lennék a legboldogabb, ha valóban találkoznánk a következő történetemnél, szóval mindenképp bízom benne. Neked is kellemes nyarat drága, pihenj te is, és hamarosan találkozunk!<333 És még egyszer nagyon szépen köszönök MINDENT!<3

      -xoxo, Sophie V.

      u.i: Sajnos nem tudom megnyitni a linket, elküldenéd valahogy még egyszer?<3

      Törlés
    2. http://secretsofthelife-1d.blogspot.co.uk/?m=1
      ❤ koszonom szepen hogy szansz ram idot, es hamarosan erkezni fog az az e-mail :)
      Lots of love
      Lorette T.

      Törlés
  2. Drága Egyetlen Sophie

    Úgy gondolom lassan tényleg idegösszeomlást kapok, ha még ettől a bejegyzéstől is zokognom kellett.
    Félreértés ne essék, nem miattad. A tudat miatt, miszerint nincs mit már várnom hétvégenként.
    Avery személyiségét illetően gondoltam hogy egy kicsit adtált hozzá magadból is, tekintve, hogy képtelenség ennyire jól átadni az érzelmeit úgy, hogy egyébként fogalmad sincs mit jelent egy-egy dolog.
    Talán azért is tudtam annyira jól azonosulni a karakterével, mert egy indurit magamra is találtam benne. Csendes, félén és visszahúzódó, majd élénk, törekvő.
    Louis. Annyira sokan mondják, hogy ismerik Őt, holott csak rá kell nézni és rájön az ember, hogy ez a fiú teli van még meglepetésekkel. Pont mint ahogy Te írtad.
    A kettejük kapcsolata nagyon személyes, kicsit sem felszínes volt. Persze a kameráknak mást mutattak, de ki nem?
    Olyan rosszul érzem magam, mintha hús vér személyeket -louishahaha- vesztettem ezzel most el.
    Szinte biztos vagyok benne, hogy hamarosan sort kerítek egy újraolvasásra. Szadista hajlamaim vannak, tudom.
    A telefontörő képességeid a végére tökéletesre fejlesztetted, bevallom ez a harmadik telefonom mióta elkezdtem olvasni ezt a sztorit. Mondjuk csak azért mert az előzőek bekrepáltak, de akkor is.
    A következő blogod is 100% , hogy követni fogom, nem szabadulsz meg tőlem.
    Enyhe sugallatként pedig a főszereplő ki lesz vajon?
    Khmmm(louis,louis,louis,louis)khmmm
    Nem befolyásolni akarlak nyugi.
    Észrevetted, hogy egy totál normális kommentet hoztam össze neked?
    Na, akkor csak hogy ki ne maradj a jóból
    Asgjcrjbkoivcfuhvnig omg omg omg meg fogok halbi omh onguushzcv
    Remélem érted. Egy szó mint száz, IMÁDOM
    Drága Sophie.
    Úgy tűnik ennyi volt, itt az ideje a búcsúnak.
    Remélem nem felejtesz el
    Hű olvasól, Barbee Tomlinson aka Secret Queen aka Sophie Imádó Forever aka Louvery Shipper Fórevőőőr
    xxx ezer csók és virtuális Free Hug Just For U. 💜💜💜💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám.
      Esküszöm tudtam, miképp akarom elkezdeni ezt a választ, aztán végigolvastam még egyszer, amit írtál, és összezavarodtam (a jó értelemben természetesen<3), szóval ez alkalommal én kérek elnézést, ha kicsit össze vissza fogalmazok majd.
      Először is, meg vagyok lepve, de számomra jó értelemben, ha te is találtál némi hasonlóságot közted és Avery között, ilyenkor ugyanis amolyan ráhibáztam érzésem van, plusz jó érzéssel tölt el tudni ezt.:)
      Ami Louis-t illeti, már korábban is feltűnt, hogy a véleményünk igen csak azonos vele kapcsolatban, és teljes mértékben egyet értek veled, már ami a meglepetéseket illeti. Ahogy fogalmaztam, számomra ő tényleg egy rejtély, feladvány. Ki tudja, talán pont ez fogott meg benne.
      Eszméletlenül örülök, ha az Avery-vel való kapcsolata valóban így jött át neked, elvégre pont erre próbáltam törekedni, ezek szerint valamilyen szinten sikeresen. Pontosan ezt a kérdést szerettem volna feszegetni.
      Oké, szavak nincsenek, mennyire hihetetlen és mennyi örömmel tölt el, ha vissza akarod olvasni ezt az egészet, és ne feledd, a szadista itt én vagyok!<333 Bár valószínűleg én is ezt fogom tenni, már csak azért is, hogy lássam, hogyan jutottunk egyről a kettőre.:) A telefonoddal kapcsolatban pedig ne szórakozz velem, mi az hogy harmadik?:D<33 Mondjuk valamilyen szinten megnyugtat, hogy akkor ezek szerint nem én vagyok a gyilkosuk. Legalább is nagyrészt.
      Nagyonnagyonnagyon nagy örömmel töltene el, ha valóban találkoznánk a következő blogomnál is, a főszereplővel kapcsolatban pedig lehet sokatokat meglepem vele, de még nem árulok el semmit.;) Hamarosan úgy is kiderül. Mindenesetre nyugtatásképp, Louis barátunk is szerepet kap benne, és még valaki, akire lehet gondoltatok is már, bár ki tudja.
      Most viszont én nem hoztam össze normális kommentet, veled ellentétben, szóval ne haragudj, de még mindig kisebb sokk alatt állok a soraid/soraitok miatt. Először is, szeretném ha tudnád, ESZEM ÁGÁBAN SINCS elfelejteni téged (nem kiabálok, csak a hatás kedvéért, na<3), nem is tudnálak, imádlak, és elképzelhetetlenül hatalmas köszönettel tartozok mindenért!<3333 Komolyan, szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok mindenért, amit tőled kaptam ebben az elmúlt ki tudja hány hónapban, miközben még a szadista hajlamaimat is elviselted, ráadásul lelket is öntöttél belém, feldobtad a napjaimat nem is egyszer. Részese vagy ennek az egésznek, ahogy mindannyian azok vagytok, nélkületek sehol sem lennék, és ebben semmi túlzás nincs részemről.
      Még egyszer nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönök mindent, élvezd a nyári szünetet és hamarosan találkozunk!<3
      Imádlak, legmélyebb tisztelőd, virtuális ölelő társad, imádód, meg mindened<3333

      *virtuális ölelés*

      -xoxo, Sophie V.

      Törlés